2012. június 13.

2012. június 13, Szerda

Kezdek belebolondulni ebbe az egész EB-őrületbe… Mindegy, előbb-utóbb úgyis vége lesz. Bár tudnám szeretni, ha Alexander nem üvöltené fel fél Fyront, miközben meccset néz. Amúgy ma beszélgettem vele, vagyis hát az után, hogy végignézte az aktuális játékát.
Úgy tűnik, megvan az első ember, aki elkezdett gyanakodni rám. Legalábbis azt mondta, hogy iszonyatosan hasonlítok valakire… Hát, minden esetre igyekeztem nem gyanúsan viselkedni. Nem igazán szeretném nagy dobra verni, mert tartok tőle, hogy valaki elkottyant valamit, márpedig azt nem engedhetem… Én akarom a képébe vágni a dolgot.
Öhm… Egyébiránt asz’szem ennyi. És ez előbbi kijelentéssel nem hiszem, hogy eldicsekszem Ednek, még a fejemet is leharapná. Egyébként nem igazán értem: képes nem haragudni az anyjára, pedig az az idióta nő teljesen tönkretette, még szerencse, hogy megismertük egymást. Persze az is hol van már… Elképesztő, hogyan repül az idő. 1884! Ebben az évben költöztünk össze. Idén volt százhuszonnyolc éve! Uram ég…
Na, jó, azt hiszem, most inkább megyek, és írok Ednek, mert már vagy tíz perce szólt, hogy ment, én meg azóta is a naplómat firkálgatom tele minden hülyeséggel…