2012. április 23.

2012. április 23, Hétfő

Egyre többet fedezek fel az iskolából, és egyre izgalmasabb ez az egész hely. Nagyon sok minden van itt, amit érdemes felfedezni. Nagyok sok minden, amivel érdemes foglalkozni. Ettől függetlenül azért vannak unalmas perceim.
Persze ma volt, aki gondoskodjon róla, hogy ne legyenek ilyen gondjaim: végre megérkezett Daphné – nem akartam idehozatni, amíg én magam meg nem szokom egy kicsit a helyet. Szóval hál’ istennek van mivel elfoglalnom magam.
Hogy miért nem kapcsolatokat teremtek lovaglás helyett? Hát… Valahogy nem érzem úgy magam, mint aki készen áll rá. Egyébként is eléggé tartok tőle, hogy valaki véletlenül rájön, hogy van valamilyen kapcsolat köztem meg a Lord között. Persze… Miből jöhetnének rá? Ők nem ismerik a du Bois nevet, sem anyám történetét azzal a Luciennel. De ő mind a kettőt ismeri.
Egyébként rohadtul kiborító. Mármint ő. Basszus! Rá kéne jönnie, hogy ki vagyok, hogy kihez van közöm! Nem hiszem el, hogy képes volt teljesen elfelejteni mindent! Egyszerűen. Nem. Hiszem. El. Kizárt!
Na, jó, inkább abbahagyom a dühöngést, és felhívom Eddyt, a hangjától mindig megnyugszom.