2012. április 1, Vasárnap
Édesanyámról példát véve úgy döntöttem, mától én is naplóírásra adom a fejem. Talán egy napon lesz majd egy fiam vagy egy lányom, aki ebből fogja megismerni a múltját.A mai napon végre megérkeztem a Fyron Akadémia falai közé. Nagy sajnálatomra még nem sikerült találkoznom a házvezetőmmel, de ami késik, nem múlik. Állítólag sok időt tölt a diákjaival, legalábbis az általam olvasott leírások alapján, így hát biztos vagyok benne, hogy nem sokára sikerül összefutnom vele.
Eléggé izgatott vagyok egyébként, és nem tudom eldönteni, hogy ez jóféle izgatottság-e. Az biztos, hogy nagyon várom, kikkel fogok itt megismerkedni, hogy kik lesznek azok, akikkel barátságot kötök, hogy vajon milyen lehet a kastély, a sziget, ez a kis város, meg úgy általában minden. Viszont azt is tudom, hogy akárhányszor arra gondolok, hogy találkozni fogok az apámmal, görcsbe áll a gyomrom, és émelygős, szédülős idegesség tör rám.
Nem félek tőle, nem arról van szó, egész egyszerűen csak… Jó, oké, félek tőle. Félek, hogy igazam lesz, és az apám tényleg csak egy szemét, beképzelt alak. Pedig tényleg próbálom elhinni, hogy nem rossz ember, de szerintem még azt a nagy hőstettét is csak önzésből, csak a saját bosszúja miatt tette, nem azért, mert annyira segíteni akart másokon…
Amúgy, mivel eléggé későn érkeztem meg, még nem igazán sikerült megismernem senkit, csak a szobatársaimat, meg chaten beszélgettem egy Veronica nevű illetővel, aki felajánlotta, hogy körbevezet majd egy kicsit, úgyhogy megpróbálom megkeresni a holnapi nap folyamán.
Azt hiszem, nagyjából ennyi. Lehet, hogy kicsit összeszedetlen még ez, de életemben először írok naplót, így talán megbocsátható, hogy ennyire össze-vissza kalandozok…
